Vasárnap néhány lakóval együtt arra gondoltunk, mi lenne ha elmennénk a sarkon lévő gospel központba/templomba. 11kor kezdődött, mi előtte néhány perccel estünk be. Igazság szerint fogalmunk nem volt mit fogunk látni, a Whoopi Goldberges illetve egyéb amerikai filmre tudtunk csak hagyatkozni... sok fekete ember táncol, énekel színes ruhákban.
Az ajtóban áll egy idősebb fehér férfi, mindenkivel kezet rázott és váltott néhány kedves szót. Velünk is nagyon barátságos volt és láthatóan örült, hogy új arcokat lát ebben a kis közösségben. Az épület, amit én templonak nevezek, közel nem hasonlított egy hagyományoshoz. Inkább közösségi háznak titulálnám aminek van egy nagy kör alakú tere középen, amit nagy üveg ablakok világítanak be.
Benn már sokan ültek, feketék, fehérek együtt. Egy nagy kürt megszólaltatásával kezdődött az egész, aztán középen feltűnt egy 16-17éves srác sima utcai ruhában, mögötte két gitáros és egy dobos. Ők kezdtek el zenélni, felettük meg kivetítőn ment a dal szövege, hogy mindenki tudja velük énekelni. Hát a kissrácnak nagyon nagyon jó hangja volt és tök jó számokat nyomtak, persze mindegyiknek istenes szövege volt, de tisztára mintha pop zene lenne. Közben mindenki felállt és együtt énekelték a szöveget, néhányan nagy színes zászlókat lengettek, néhányat csörgőt ráztak, néhányan a kezüket az égbe emelve tapsolták a ritmust. Nagyon jó kis hangulat kerekedett percek alatt.
A számok között meg mindig felállt valaki a sorok közül és mondott egy imátság félét. De olyat amit ő maga írt. Az első felszólaló külön köszöntötte a magyar vedégeket és mindenki megtapsolt minket (csak azt nem tudom, hogy honann tudta hogy magyarok vagyunk)
Ez így ment egy darabig, majd jött az áldozás féle, amikor mindenki kapott egy kis darab kovásztalan kenyeret és egy iciripiciri pohárban egy negyed korty bort. (Én még életemben nem ittam ilyen finomat ;)
Aztán jött egy atya, aki az afrikai élményeiről beszélt, mert épp most ért vissza egy Teacher Training Promgramról, meg mindenféle mai dologról, például a munkanélküléségről. Egyáltalán nem olyan stílusban, mint amit megszoktunk a sima miséken, sokkal barátibb, emberibb volt.
Lassan 2 órája tartott, amikor is befejeződött. De sokan ott maradtak még beszélgetni, kávézni, sütizni.Kifelé is kezett rázott velünk az öreg úr és még egyszer megköszönte, hogy ott voltunk.
Összeségében nagyon jól éreztem magam és lehet, hogy hamarosan újra elmegyek, csak ne lenne olyan hosszú.....
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése